Nem ígéret, bizonyíték:

Végre végre elkészült a konyhánk!
Hol is kezdejm a bemutatást? Legjobb lesz, ha követjük a nyersanyag útját:
Kelő nappal én is kelek,
, minden szombaton és szaladok az ÖKO piacra.
Persze néha előfordul, hogy csak 10-11 felé kel a nap, de ez nem tántorít el a korai piaclátogatástól.
Megveszem a répát, zellert, ...., hazaszaladok
    
és jól bepakolom a zöldségraktárba.
Azután sietek, nehogy lekéssem a délelőtti vonatot.
A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk, daraboljuk hiszen erre való a zöldségelőkészítő:
     
Persze a konyhában laknak a kések, így a nyersanyagok számára, a fazék előtti utolsó stáció a vágódeszka, majd jönnek a különféle hőközlő berendezések
   
A hűtő is hőt közöl (milyen fura kifejezés) csak ellentétes irányban.
 
A főzéshez elengedhetetlen eszközöknek (habverők, merő és fakanalak) egy üvegtéglával kirakott világítóablakban kell lakniuk, de így legalább fakanál alakban világít az ablak.

Itt kapott helyet a malmunk is mellyel a kiváló minőségű tönkölybúzából magunk őröljük az ételekhez, na és a sütikhez szükséges lisztet.
   
A sütikhez kell még egy konyhagép, ami többek közt kever, dagaszt, habot ver, kell egy sütő ami egy kicsit magasra sikeredett de legalább titokban tudom tartani mi készül benne.
  
Ezeken a polcokon az üvegbezárt napsugarat láthatjuk. Mondanám, ha közhelyekben kellene beszélnem. Szerencsére ez nincs így, ezért hívhatjuk nyugodtan sárgabaracklekvárnak, és virágméznek az üveg tartalmát.
Az elkészül ételeket a jól ismert dobozokba tesszük, most ne beszéljünk a műanyagok lebomlási idejéről. :(   Sajnos jobb megoldás nincs.
  A cimkével leragasztott dobozokat itt csoportosítjuk,
és osztjuk ki a címzettek szerint.
Amiről eddig szemérmesen hallgattam, de elengedhetetlen része a konyhának a
    mosogató, sőt mosogatók!

Egy a lábosoknak, és egy, hogy a piros ládák is tiszták legyenek.
Tiszták is lesznek, bár a  

 segítségével ez igazán egyszerű!