|
|
|
Isolde:
Ez az a bejegyzés, ahol a kajákról írok, mindjárt, csak először magyarázat. A bioséf eredetileg vegetariánus konyha, én viszont húsos ételeket ettem, a rejtély megoldása pedig a séf új fogyasztó és szívvédő diétája, amit az Ornish fedőnevű diétás módszernek megfelelően állít össze.
A Biochef nem fél a fűszertől és kreatív, viszont ezt a hozzáadott szellemi értéket alaposan megfizettük. Felettébb egészséges hetet zártunk, amikor az ételkiszállítótól rendeltünk: még sosem ettünk ennyi spenótot és sosem vágytunk ennyire a húsra.
Szerkesztőségünk néhány tagja nagy hatást tud gyakorolni az étkezési szokásainkra, most éppen Suze, aki már jó ideje fogyasztotta a Biochef ételeit. A néma tömeg pedig nyálcsorgatva nézte a hűtőben a csodásnak tűnő ételeket, aztán megfogalmazódott néhányunkban, hogy kipróbáljuk....
Isolde:
Akkor elmondanám, mit ettem a héten a biochef-től. Nagyon izgalmas volt, és a nap fénypontját jelentette kb, amikor kicsomagoltam a kajájukat, mivel addigra már rég elfelejtettem, hogy miket rendeltem, mivel az ételeik neve sok, egymás mellé nem való szóból áll és úgyis megjegyezhetetlen, valamint szerintem nem is léteznek ilyen ételek.
Engem egyébként azt hiszem, könnyű volt lenyűgözni, mert időtlen idők óta a szar menzai rántotthalat eszem, valamint tengerész apukám kínai, maláj és francia hatásokat tükröző főztjén nőttem fel, szóval nagyon nyitott vagyok és kalandvágyó az étkezés terén. Is.
Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, és tudom, hogy délben nem kell átmennem a menzára, ahol elkeseredetten próbálok keresni valami ehetőt, ami a végén többnyire mégis rántott hal és kajaszagú lesz a hajam és a ruhám, hanem kapok egy dobozban valami izgit. Ezek voltak:
Tovább
Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, és tudom, hogy délben nem kell átmennem a menzára, ahol elkeseredetten próbálok keresni valami ehetőt, ami a végén többnyire mégis rántott hal és kajaszagú lesz a hajam és a ruhám, hanem kapok egy dobozban valami izgit. Ezek voltak:
Tovább
Ezen a héten csak egy napon ettem bioséfet, teljesen hétköznapi ételeket (jó, bioséf-viszonylatban hétköznapiakat), valami tésztát laskával és olajbogyóval, meg körözöttet hagymás zsömlével és ruccolával. Viszont úgy döntöttem, hogy jövő héten megdöbbentően merész leszek, végtére is itt az alkalom, hogy megtapasztaljam a határaimat és leteszteljem a nyitottságomat más kultúrák és bizarr ízkombinációk irányába, úgyhogy eddigi óvatosságomat feladva berendeltem a lehető legdurvább nevű ételeket, olyanokat, mint szójás-csillis tönkölybúzahús avokádós-banános üvegtésztasalátával és rozmaringos kókusztejjel. (Ilyen étel nincs, ezt most találom ki, a címben szereplő viszont létezik és jövő héten enni fogom). Meg azon gondolkodtam, hogy az ikea névgenerátor meg az ördögiterv-generátor és egyéb hasonló sületlenségek mellett simán elférne egy bioséf-ételnévgenerátor...
Tovább
Az elmúlt héten (már nem emlékszem pontosan, miért) úgy gondoltam, hogy ideje feszegetnem a határaimat, ideje levágatnom és besatíroztatnom a hajamat hajóndolgozó nagyonmenő fodrászfiúval, valamint étkezés terén is ideje átúsznom a biztonságos ösvényről merészebb vizekre. Szóval megrendeltem a bioséftől a lehető legdurvábban hangzó dolgokat, végülis mikor máskor próbáljam ki a búzahúst meg a chutney-t, ha nem most.
Tovább
Már megint eltelt egy hét és írhatok a kajákról, ráadásul most semmi izgalommal nem tudok szolgálni, a múlt heti kalandok annyira megviseltek, hogy erre a hétre a lehető legkonzervatívabb ételeket rendeltem, vagy olyat, amit már ettem és jó volt. Régen, amikor még jártam önismereti célú pszichoterápiába (szörnyen hiányzik különben), azon szoktam vitatkozni a terapeutámmal néha, hogy én nyugalmas életre vágyom-e vagy nem: én jöttem azzal, hogy nekem a szüleim nem diplomások, én vidéki vagyok, nekem ez túl nehéz, én csak egy gyáva, álmodozó kisvárosi lány vagyok, hogy jövök én ahhoz, hogy fej nélküli lovasokat lássak doktori fokozatot akarjak, meg egyáltalán, nagyarcúan orvoskodjak itt, cikkeket írjak impakt faktoros lapba és miegyéb, én egy vidéki könyvesboltban akarok dolgozni, ahova ugyanaz a tizenöt vásárló jár és az egyetlen izgalmat és döntési helyzetet az jelenti a napjaimban, hogy tejszínnel igyam-e a teát vagy citrommal..
Tovább
Ezen a héten sem ettem semmi borzasztót, pedig most próbáltam azért merészebb lenni. Valójában a legtöbb bioséfes ételnek a neve, illetve néhány esetben a külleme ijesztőbb, mint maga az étel. Persze lehet, hogy egyszerűen csak hozzáedződtem a meglepetésekhez, mint az Afganisztánt megjárt szuperkommandósok, annyira kemény lettem, hogy már szemem se rebben egy-egy medvehagymás répapuding láttán, és hamarabb felkapom a fejem a "szalámis zsömle" szókapcsolat hallatán, mint ha azt mondanád, "sóskakrémes-szezámos tofuragu kecsketúrós tönkölygaluskával". Nem tudtok meglepni többé.
Eddig még sosem rendeltem leveseket, úgyhogy most kértem párat, vajon mit tudnak..
Tovább
Hétfőn ettem olyat, hogy toscan fehérbab, cukkinivel és paradicsom-rizottóval, ez paradicsomos-rozmaringos szószban lévő bab volt, ráadásul kétféle, a kisebb, normál fehérbab, meg az a nagyon nagy szemű bab, amiből a gesztenyepürét szokták hamisítani. A paradicsomos rizottó az egyik legjobb dolog a bioséfnél, nem is részletezem, jó kaja volt, semmi egetrengető bizarréria. Végülis paradicsomos bab rizzsel, szerintem efféléket esznek a vadnyugaton, amikor beesteledik és megáll a főhős, tüzet rak egy szikla takarásában, kibont egy konzervet, megmelegíti a tűz fölött, és megengedi, hogy a lova nyalja le a fakanalat. Bár Toszkánában nemigen vannak cowboyok. Whatever..
Tovább
Lucia:
Szóval van ez a biochefes dolog, amivel kapcsolatban először kicsit szkeptikus voltam, mert ők nem hisznek a húsban (nekem a kedvenc menüm a tatárbifsztek sült baconnel), meg egyáltalán, ezekről az egy hétre előre rendelős dolgokról nekem mindig az agyonlisztezett, szétfőtt zöldbabfőzelék, száraz rizs és lottyadt, olajos zöldségek ugranak be. De -- bár zöldbabfőzeléket vagy rizst egyelőre nem rendeltem -- egyelőre nem igazolódtak a félelmeim, minden olyan volt, mintha most szedték volna a kertben (vagy az akolban, a hetem ugyanis javarészt juhsajtra épült), és nagyon úgy tűnik, a biochef az al dente zöldségpárolás híve. Továbbá használ fűszereket, a borson és a paprikán túlmenően is...
Tovább
Megint adott nekem enni a biochef, megint megírom, milyen volt, képekkel. Ezúttal nem napokra bontva, hanem tematikusan, mert ennyire kreatív vagyok.
A tönkölybúza, mint olyan
Ha az ember rákeres a tönkölybúzára úgy általában a világszőttesen, akkor az első pár linkből kiderül, hogy a tönkölybúza a mennyei manna lelki rokona, gyógyítja a rákot, ősmagyar tradíció, de amellett már az ókori mezopotámiaiak is, és egyáltalán. Ha az emberben felmerül, hogy citation needed, és célirányosabban keres rá, mondjuk a wikipédián, akkor az derül ki, hogy a tönkölybúza a búzabúza közeli rokona, valamivel alacsonyabb a gluténtartalma, és a biohívők támogatják a megjelenését minél több ételféleségben...
Tovább
Ez a dolog itt fenn a brokkolis rakott tészta paradicsomos édeskömény-salátával, és én esküszöm, nem akartam ilyen ember lenni. Én a lelkem mélyén bordó körömlakkot és fekete csipkét viselek, messzire néző, vak lány vagyok, aki láncdohányzik, bárpultoknál ülve alkoholizál, illetve írja a vámpíros novelláit, és hajnalban fekszik. Egyáltalán nem tehetek róla, hogy újabban nem bírom az alkoholt, hogy csak hajnalban érek rá biciklizni menni, hogy nem akarom, hogy a gyerekemnek cigifüstös legyen az anyukája, és hogy némi megélhetési beütéssel brokkoliról írok. A körömlakk meg lepattogzik kábé az ötszázadik karakter magasságában, szóval a hátrányos életkörülményeim miatt keveredtem rossz utakra én (de nagyon szépen megkérném a társadalmat, hogy ha egyszer elkezdenék fákat ölelgetni, és az energiáikról írogatni bejegyzéseket, vagy visszakövetelem Erdélyt hátrafelé nyilazva lóháton, akkor azt vegye úgy, hogy menthetetlenül elvesztem, és szabadítson meg szenvedéseimről, mert az ilyesmire még a rögös gyermekkor sem mentség)...
Tovább
Büszkén jelentem, hogy ezen a héten is ebédeltem a biochef jóvoltából..
A magos kukoricasült feltét volt valamihez, de én előételnek rendeltem (mert az én szellemem szabadon szárnyal, nem köthetik gúzsba a társadalmi elvásárások. Ez is olyan volt, és ezt szeretem a legjobban a biochefben, hogy tisztességes kaja, mármint rendes, átlátható mennyiségű és jó minőségű hozzávalóból elkészítve, egyszerű, mint a faék, és mégis guszta. A receptje itt van egyébként, értelemszerűen az m betűnél.
Tovább
Megint arról fogok írni, hogy ettem biochefet, ami valószínűleg üdítő változatosságot jelent majd a biciklis posztok után (nekem mindenképpen). Ezen a héten koncepciózusan rendeltem, múlt héten ugyanis egy kicsit túlzásba estem a juh- és kecskesajtokkal (következő életemben valószínűleg gödölyék szaggatnak cafatokra), és emiatt kénytelen voltam a korábban eltárolt ebédjeimhez nyúlni, ha nem akartam unalmassá válni. Tehát az e heti koncepcióm az volt, hogy innen maradjak a sajtok szkülláján, viszont túl a tofu karübdiszén, mert azt nem szeretem, és ez nem volt egyszerű. De a következő önéletrajzomba most már nyugodt lelkiismerettel írhatom be, hogy sikerrel nézek szembe korunk kihívásaival..
Tovább
Lazán indítanék egy zöldfűszeres burgonyapogácsával, egyszerű, de finom kaja (recept), feltét volt valamihez (asszem, az indiai ragacsos-spenótos-csírás rizshez, aminek már nem emlékszem a pontos nevére). Furcsa egyébként, hogy hétközben mennyire nem hiányoznak a húsok (persze azért hétvégén egzotikus napokat tartottunk rántott hússal, meg minden), bár most volt pár gyenge pillanatom, amikor a Das Bootot néztük (a fiúm az ötórás változatot szerezte meg, hogy ne maradjak le semmiről), és ott mindenféle füstölt húsok lógtak mindenfelé..
Tovább
A flódniról a fiúm javára mondtam le, és egyáltalán nem köpte ki, hanem megette szépen, pedig utálja az egészséges ételeket. Amúgy a közepén megkérdezte, hogy ez valami zsidó süti-e, merthogy nem baracklekvár van benne, hanem szilva (előzetesen úgy magyaráztam neki, hogy ez olyan süti, mint ahol a selyemfiúk üldögélnek meg a konzumnők, nem jut eszembe a neve, csak van benne dió és mák is), viszont nem tudott magyarázatot adni arra, hogy a lekvárügy hogy kapcsolódik a zsidó konyhához. Tényleg van összefüggés, vagy csak véletlen egybeesés, hogy pont szilvalekvár van a flódniban?
Tovább
Alie:
szóval én úgy vagyok a vegetarianizmussal meg a bioételekkel, mint az életformaszerű városi kerékpározással, tök jó, csináljátok srácok, de hogy én? ugyan már.
így most, hogy magamon is meglepődve elvállaltam ezt az ételkritikusi pozíciót a biochef felkérésére, nincs igazán könnyű dolgom. de nehéz dolgom sincs, mivel sosem voltam finnyás; mindenevő zabagépként tart számon a legtöbb ismerősöm, pl a múltkor azt is bevallottam társaságban, hogy éttermi vacsoráknál még a dekorációs célú zöldség-gyümölcsöt is el szoktam tüntetni. [1. igen, a gyomromba. 2. nem, a vázából nem. 3. igen, a narancshéjat is.]
Lehet, hogy azért, mert nem volt étvágyam mostanában, de inkább azért, mert csökkentett mennyiségű és jó ételeket eszem - tadammm - fogytam 3 kilót az elmúlt 2 hétben, ami elég jó eredmény.
ráadásul a biochef kajáitól fogyni nem olyan érzés, mint amikor sóhajtva belebámulsz reggel az üres kávédba, nyöszörögve letolod mellé az abonettet, ebédre meg kiturkálod a plázás görögsalátából a feta jellegűt, és már az első este tárgyakat törsz szét mások fején tehetetlen dühödben.
hanem sokkal jobb.
+ egy "pártatlan" "külső" szemlélő észrevétele: kezd eltűnni a narancsbőr a [khm] problémás testtájaimról. ezt pl mindig urban legendnek hittem, hogy az élelmiszerek helyes megválasztásának köze van a narancsbőrhöz, ráfogtam az undok genetikára, de ezek szerint lehet valami alapja.
Tovább
Hát eddig tartott a hónap, bár én sokszor gondoltam arra, hogy tartson tovább, ha máshogy nem megy, átállok a teljes életmódváltásra és ilyesmiket fogok otthon gyártani én is [lustaságomnál csak túlbuzgó-túlfőző nagyanyósom nagyobb akadály, de ha megint dolgozom majd, fogok a biocheftől rendelni, az ziher]. látens bioember voltam ezidáig.
A tofu hete. szinte minden napra rendeltem valamit, amiben volt tofu. szép lassan megkedveltem. kellemes, semleges ízű dolog, ami a fűszerezéstől nyer értelmet. nem értem, miért tartottam tőle az elején. emberekkel is voltam már így, nemhogy kajákkal [béna hasonlat, mert az embereket nem szoktam megenni], szóval nyíltan beismerem a tévedésem. a tofu ehető és elkészíthető érdekesen is.
Tovább
Suematra:
Egy egyszerű alany-állítmányos mondatban összefoglalva tapasztalataimat az eheti biochef kajával kapcsolatban: minden nagyon finom volt. Minden másmilyen ízű volt ugyan, mint eredetileg gondoltam, és néhányra azt mondanám, hogy felejthető, de a legtöbb nagyon érdekes volt - ha másért nem, azért érdemes kipróbálni. Pédául a meghökkentő nevű parajos lencseleves annyira ízlett, hogy folyamatosan sóhajtoznom kellett közben...
Tovább
Az első héten fogytam másfél kilót, de nem írtam le, hogy el ne pénecoljam, mégis sikerült... Talán az volt a baj, hogy a második héten csupa lencséset ettem, az meg ugye nem a legdiétásabb. Ha már lencse, akkor beszéljünk a lencsés-zöldséges tejfölös burgonyapitéről. (Ez kb. egy felnőtt ember napi energiaszükségletét fedezné szerintem.) De hogy legyen egy kis negatívum is: említett étel úgy nézett ki, mintha valaki már megette, majd kihányta volna. Viszont isteni volt, meg is ettem az egészet, majd a nap hátralevő részében félálomban emésztettem..
Tovább
Másik meglepetés, hogy a brownie a fogyókúrás menü vacsora része volt, ez derült ki, mikor utólag ellenőriztem a kalóriákat. Muszáj volt, mert akkora adagot hoztak, amit otthon se szednék magamnak, pedig... Volt egy igen érdekes étel is a menüben: Narancsos olíva saláta kecskesajttal, ezt a tudatalattim sajnos egy olyan hűtőben felejtette, ami egy másik épületben található. Trénerpárom fogyasztotta el, visszajelzést még nem kaptam róla…
Tovább
Teljesen hiteles reklám, ezt a kolléganőm írta, aki közelebb dolgozik ahhoz a hűtőhöz, amiben a biochefes kecskesajtos narancsos salátát felejtettem: "Még meg sem köszöntem a kaját - bocs, hogy nem jelentkeztem, múlt héten tréningen voltam. Szóval a kecskesajtos-olívabogyós-narancsos sali tök finom volt, pedig előtte fintorogtam, hogy micsoda érdekes párosítás. De mivel minden nagyon friss volt, kifejezetten üdítő volt ez az ízkombináció és meglepő módon még laktató is volt, pedig jó étvágyam van. Egyszóval ezúton is köszi!"
Tovább
La Cuisine d’Adele:
Tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Sőt! Abszolút meggyőzőek.
Honlap– szép és igényes. Rendkívül informatív. Értem ezalatt elsősorban azt, hogy az ember nem csak afelől tájékozódhat, hogy milyen összetevőkből áll az étel, amit meg szeretne rendelni, hanem arról is, hogyan készül pontosan. Ezt hatalmas pozitívumnak tartom. Nem beszélve arról, hogy ennek következtében, a weblap hihetetlenül gazdag és hasznos recepttárként is funkcionál!
Rendelés – én interneten rendeltem. Rögtön teljesen korrekt visszaigazoló e-mailt kaptam. S egyszer-kétszer az ügyfélszolgálatos hölggyel is beszélnem kellett, minden esetben szinte azonnal felevette a telefont, készséges és segítőkész volt.
Szállítás– a vizsgaidőszak időtartama és az utána következő egy-két munkával töltött hét során tökéletesen rendben volt: óraműpontossággal szinte mindig ugyanabban az időben érkezett a futár.
Neverminder:
A héten a Biochef szponzorálta az ebédemet, és ezúttal is a megszokott minőséget hozták. Ráadásul a kinyithatatlan dobozaikat is lecserélték, úgyhogy most egészen könnyen sikerült hozzájutnom a kajához. Hétfőn dőzsöltünk, mert a gyermek nem ment bölcsibe, így főételek helyett 3 sütit kértünk: Gyömbéres málnavelő mézes joghurttal és citromos piskótával, amely ismét igazolta, hogy a biomálna sokkal finomabb, mint a sima. Aztán kedden meg szerdán is kértünk egy experimentális meg egy konvencionális kaját: rántott szójapárizsit simán és sajttal kellevélben rántva, illetve tofut pirítva és maki formájában. Én nagy szójapárizsi-rajongó vagyok, gyakorlatilag pont olyan, mint a „rendes“, csak nem raknak bele húsipari hulladékot.
Tovább
Az van a Biocheffel, hogy továbbra sem tudok mást írni róla, mint jót, ami azért rém unalmas. Áradozhatnék az ananászos-babos-csípős rizses kajáról, vagy a meggyöntetes brownie-ról, de igazából meg kéne kóstolnotok, különben csak a szíveteket fájdítom. Mindenesetre apámnak is rendeltem a múlt hétre, persze egy vagyon volt, de mindenképpen ki akartam vele próbáltatni. Az ő fogalmai szerint a Kéhly, a Kerék meg a Régi Sipos a jó étterem, bár értékeli az olyan neologizmusokat is, mint mondjuk az Abszint, de szörnyen drágállja is..
Tovább
Ha ki akarjátok próbálni, milyen vega kajákat lehet enni, ha el merünk szakadni a rántott gomba – rántott sajt – sajtos tészta háromszögből, mindenképpen érdemes. No és nemcsak finom, de egészséges is. Súlycsökkenésről nem tudok beszámolni, de ez esetemben normális, az elkövetkező két hónap során ugyanis várhatóan még 3-5 kilót fogok felszedni..
Tovább
Veravegakonyhája:
A mennyiség tökéletesen elég volt nekünk, sőt. Ezt azonban ennyi pénzért el is várom...
És akkor jöjjön az ominózus só-kérdés: az ételt evés közben egyáltalán nem éreztük sósnak. Azonban délután furcsa módon döntöttük magunkba a vizet :) Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy valóban jóval a nagy magyar átlag alatt van a sófogyasztásunk, ami engem nagy elégedettséggel töltött el, ugyanis ez hosszú munkám eredménye: a sóról szerintem csak úgy lehet leszokni (nyilván nem teljesen), hogy mindig éppen annyira sózzuk meg az ételt, ami még éppen nem elég sós nekünk. Mert ha mindig elég sósra készítjük, sose fog csökkenni a mennyiség.
A biochef által használt alapanyagok (méz, teljes őrlésű gabonák, stb) tökéletesen az én ízlésemnek megfelelőek, sőt, én alapjában véve nem is főzök biozöldségekből, de egyáltalán nem zavar, hogy egy újszülött baba mellett, ilyen táplálékot fogok fogyasztani néhány hétig, sőt. Úgyhogy már meg is rendeltem tőlük a jövő heti ebédet, gondolva arra, hátha addig megszületik a babánk, és már nem fogok tudni főzni...
Bioblog:
A Biochef oldalára böngészés közben találtam, és nem is étel házhozszállítást kerestem, csak ha jól emlékszem a 90 napos diétáról információt. Meglepve tapasztaltam, hogy milyen színvonalas oldalt üzemeltetnek, ahol bárki felteheti a kérdéseit és választ is kap rá, ahol recepteket is olvashatunk, és persze nem utolsósorban ételt rendelhetünk...
Következőélet:
Mint azt egy korábbi bejegyzésemben már írtam, nem igazán bírom az "üzemi" ételeket. Egyrészt nem szeretem az ízüket (én csak üzemi konyha íznek nevezem, mert pl. minden levesnek ugyanolyan az íze), másrészt a gyomrom sem bírja őket. Többször próbálkoztunk már ilyen-olyan konyhával, de sajnos nem találtunk olyat ami minden szempontból bevált volna (íz, ár, mennyiség, tisztaság, jó szolgáltatások, stb.) Aztán rátaláltunk a biochef oldalára...
Tovább
Ezen a héten a biochef konyhájáról egy indiai ételkülönlegességet rendeltem.
Indiai csípős dál-leves
Indiában a szárított borsó- és babféléket gyűjtő néven dálnak nevezik, csakúgy, mint a belőlük készült leveseket. E levesek recetjeinek repertoárja olyan széles, hogy hónapokig főzhetünk dált minden nap, anélkül, hogy kétszer ugyanolyat főznénk.
Az általam rendelt csípős dál kétfajta, vörös és barna lencséből készült. A levesben csak a barna lencse volt látható, a vörös lencse ( amely a meghámozott barna lencse) a főzés során pürés állagúvá válik, és a leves sűrítésére szolgál. A levesben a ropogós sárgarépa karikák, a puhára főtt lencsék mellett olyan érzést keltettek bennem, mintha kívülállók lennének.
Az indiaiak által igen kedvelt chili, itt is elég erőteljesen volt jelen az ételben. A leves végét kanalazva már erősen szükségessé vált egy zsebkendő :) A levesben a fűszerek erőteljesek, de ugyanakkor harmonikusak voltak. Nekem nagyon ízlett.
Tovább
S.É:
Kedves Séf Úr és Séf Asszony!
Nagyon köszönjük a protekciós repetákat! Minden nagyon finom volt, de azért ki kell emelnem a mazsolás lencsét, meg azt az isteni zöldségragut a krumpligombóccal!
Nyám, nyám!
S.É vásárló
S.L:
Köszönöm a kérdést az ebéddel minden rendben volt. Ízletes és finom volt.Szokatlanul korán hozta ki a kollégájuk, de ez inkább pozitívum mint hátrány.
Nagyon tetszett a honlapjukon az ételek elkészítésének általános leírása. Örömmel fedeztem fel, hogy a tápérték és vitamintartalom megőrzésére nagy gondot fordítanak már az előkészítés során is.Egy dolog biztos: ha ételt rendelek azt Önöktől fogom.További sok sikert és kitartást kívánok valamint sok megrendelést.
Üdvözlettel: S.L.
K.E:
Ezek a mindenféle zöldségragus főételeitek (barnarizzsel, kukoricagombóccal) valami isteniek. De azt még nem is mondtam, hogy a múlt heti sütőtökös variációk (leves, barnarizses-fahéjas), pedig egyenesen zseniálisak voltak.Imádnám, ha ismételnétek.
Köszönet. K.E. törzsvásárló
Üvegszív:
Kedvenc kajáldám lett mától a www.biochef.hu, ugyanis ma, először próbálhattam ki ezt a fajta házhozszállítós ebédelési formát. Nekem nagyon tetszik, ízletes, hús-tojás mentes, olyan igazi vega, nekem való hami-hami, és rengeteg különleges választékkal, olyanokkal, amit máshol - főleg otthon - nem igazán készít az ember-fia magának eme rohanó világban. Szemmel láthatólag először baromira kevésnek tűnt a miniatűr műanyag dobozka tartalma, de miután tányérokba szervíroztam és elfogyasztottam, kellemesen kellett csalódnom, a Garfielda pocak rendesen telítve lett. Ajánlom mindenkinek. Én pedig sajnálom, hogy a jövő héten már nem Budapesten dolgozom, így kimaradok a csoportos rendelésből, ami ugye szállítási kedvezménnyel jár. Az én kis városkámban pedig ilyen étkezési lehetőség sajnos egyelőre nincs.
Tovább
Futourist:
Meg kell hogy említsem a mai ebédemet, mert igen-igen jól sikerült darabról van szó. Eddig sem volt okom panaszra a Biochef által leszállított kajára, de ez a mai valahogy felülemelkedett a szokásos minőségen.
Bátran ajánlom őket bárkinek, aki szeretne egészségesen táplálkozni!
Tovább
|
 |
|
