A táplálkozás módja, melyet mindenki magától értetődően meglévő szokásai alapján folytat - és háziasszonyok számára való, nem túl fontos dolognak tart - döntő befolyással van az emberiség jövőjére.

 

A világ lakosságának mintegy 90%-a vegyes táplálkozású, vagyis a létfenntartásához szükséges tápanyag jelentős részét állati húsból, zsírból, tojásból, stb. szerzi meg. A legújabb tudományos elemzések azt mutatják, hogy az állati termékek fogyasztására alapuló táplálkozás mellett a Föld az eltartóképessége határára érkezett, és ha nem következik be változás, emberek milliárdjai fognak éhenhalni a következő évtizedekben. A fő ok a következő: húsfehérje előállításához 6-15-ször annyi mezőgazdasági terület kell, mint az ugyanannyi növényi fehérjéhez, és a termőterületet ma már nem lehet jelentősen növelni. Meg fogjuk részletesen vizsgálni, mit jelent ez, és milyen másodlagos hatások jelentkeznek, melyek végülis a környezet rombolásához és a szegénység növekedéséhez vezetnek.

 

A létfontosságú táplálékok felhasználási hatásfokát jól jellemzi az egységnyi fehérje beviteléhez felhasznált energia aránya. A vágóállatok növényeken élnek, lényegében ugyanazokon a növényeken, mint amiket az ember közvetlenül is fogyaszt, és amelyek egyedüli táplálékai is lehetnének. A növényi fehérjének állati fehérjévé alakítása nagy veszteséggel jár. A kérdést Magyarországon még nem kutatják, ezért adataink főleg USA-beli statisztikákból és kutatási eredményekből származnak, de a világ minden táján hasonló számokkal találkozhatnánk.

 

A legrosszabb hatásfokkal a bárány dolgozza fel a fehérjét: 16,5 növényi fehérjéből - s ez tízszer annyi növényi tömeget is jelenthet - mindössze 1 kg húsfehérje keletkezik. A legnagyobb tömegben fogyasztott marha- és sertéshús alacsony eredményességgel értékesíti a bevitt fehérjét.

 

Ez azt jelenti, hogy amíg a húst fogyasztó ember egy éves élelmét 1,5 hektár földről lehet biztosítani, addig a laktovegetáriánust 0,2-0,4 hektár, míg a csak növényeken élőt 0,06-0,1 hektár is el tud tartani. Más szavakkal: az a darab föld, amely akár 20 vegetáriánust táplálhat, csak1 vegyes táplálkozásút tud ellátni élelemmel.

 

A világ marhaállománya egyedül annyi növényt fogyaszt évente, mint amennyi 8,7 milliárd kalóriaszükségletét fedezné. - A jelenlegi népesség majd kétszeresét. Az USA mezőgazdasági minisztériumának jelentése szerint 1 hektáron 22,5 tonna burgonya teremhet meg, de ha ezen a földön takarmányt termesztenek marhák számára, úgy 80 kg húst képesek előállítani.

 

Ha az élelmiszerek előállítási költségeit nézzük, talán még szembetűnőbb a különbség. Gazdasági szempontból a nem vegetáriánus étkezés tragikus helyzetet idéz elő. A gabona takarmányként való felhasználásával nemcsak a benne levő fehérjének veszítjük el 90%-át, de pocsékba megy a kalóriaérték 96%-a, valamint a rost és szénhidrát tartalom 100%-a is. Németországban a termelt gabona 8%-a jut emberi fogyasztásra, 92%-a takarmány. Az USA-ban 1950-től 1970-ig a gabonatermés 50%-kal nőtt, de takarmányként használják fel az emberi fogyasztásra alkalmas kukorica, árpa, zab és szója 85%-át, ráadásul a kenyérbúza felét is állatokkal etetik fel.

 

A Húsevés

 

A húsfogyasztás, a hús előállítása sokszorosába kerül az ugyanolyan értékű növényi táplálék előállításának. A fehérjekonverzió grafikonjából azonban kitűnik, hogy a csirkehús előállítása meglepően alacsony növényi-fehérje felhasználással jár.

Egyes szakértők szerint - akik főleg a húsipar érdekeit védik -, a tömegesen tenyésztett szárnyasok megoldást jelenthetnek az élelmiszerhiány problémájára, és így talán még a húsevés szokásáról sem kellene lemondanunk.

 

"Tény, hogy a csirke olcsóbban állítható elő, mint a többi hús, de az egészséges tyúkhús jelszava mégis csupán reklámfogás. Az igaz, hogy a szárnyasok más húsoknál jobban emészthetők, de az intenzív tartás miatt molekuláris és szöveti szinten degenerált fehérjestruktúra jött létre, amely nem ugyanaz, mint a természetesen, de drágán nevelt csirkéé. Ez az elváltozás a fogyasztóban lassú szervi degenerációt okoz, azaz megbetegít, és például rák, magas vérnyomás, izületi bántalmak stb. kifejlődéséhez vezethet.

A helyes irányvonal az lenne, ha a fotoszintézis által természetesen hasznosuló energia felhasználási fokát növelnénk, vagyis a növények újabb alkalmazásait kutatnánk. Ilyen törekvés már van a mai élelmezéstudományban, és nyugodtan állíthatjuk, hogy van alapja a tudományos és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő táplálkozási kultúra bevezetésének."

A két világháború között, a mai értelemben vett nagyvárosok létrejöttével, a tömegigények kielégítésére hozták létre az ún. húsgyárakat. Ezekben a termelés csak intenzíven folytatható gazdaságosan, és így ugrásszerűen megnőtt a takarmányok iránti igény, ez pedig a kemikáliák növekvő felhasználását követelte meg a mezőgazdaságban. A csirkék ún. szisztematikus etetését a háború után kezdték alkalmazni. Míg a 40-es években 4,7 kg takarmányfehérjével állítottak elő 1kg húst, a 80-as években már 2,2 kg is elegendő volt. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy genetikailag manipulált fajtákat, hibrideket tenyésztettek ki, melyeket premixekkel (mesterséges vitamin- és ásványkeverékkel) táplálnak és hormonokkal kezelnek.

 

A szárnyasoknál tehát sikerült a fehérjekonverziót egy majdnem elfogadható szintre hozni, de ennek is súlyos ára van: a fogyasztók "műanyag-húst" kapnak, amely ugyan nem zsíros, de korántsem egészséges. Az intenzív tenyésztési módszerek miatt kiszórt és megetetett, fertőtlenítésre és csomagolásra használt vegyszerek és műanyagok garmadája, és a meg növekedett víz- és energiafogyasztás következményei pedig a környezetet terhelik. Az elrontott természetért még nincs kifizetve a számla, azt nekünk és utódainknak kell majd kiegyenlíteniük.

 

A világméretű húsfogyasztás - az orvosilag bizonyított egészségkárosító jellegén túl:

- a természet egyensúlyát és a gazdaság biztonságát veszélyeztető hatásokkal jár:

- kémiai terheléssel, mert a termelést mennyiségben már csak vegyszerekkel lehet fokozni

- vízszennyezéssel, a mezőgazdaság kemizálása és az állati trágyák vízfertőző hatása miatt

- az édesvízkészletek kiszákmányolásával, a hústermelés rendkívüli vízigénye miatt

- a termőföldek pusztulásával, sivatagosodással, mert az intenzifikált termelési rendszerek kizsigerelik a földet

- az erdők pusztulásával, mert kivágják a fákat, hogy valahogy növeljék a termőterületet

- fajok tűnnek el az erdők és mezők pusztulása miatt.

 

A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tízezernyi különféle vegyszert használnak, melyek felhalmozódnak az élelmiszerekben.

 

Cornellussennek egy 1969-es vizsgálata megállapította, hogy a vegyszermaradványok mértéke burgonyában, répában, gabonában 0,003-0,008 ppm, gyümölcsökben, leveles zöldségekben, olajokban 0,027-0,041 ppm, tejtermékekben 0,112 ppm, míg a húsban, halban és szárnyasokban 0,281 ppm, az előbbieknek átlagosan tízszerese.

 

A hús a legdrágább táplálékforrás, amelynek árát meg kell fizetnünk a magas termelési költségekben, de az egészségünkkel is. A hústermelés azonban magát a természetet is közvetlenül veszélyezteti és hozzájárul a világ szegénységi gondjai fokozásához.

 

Az amerikai mezőgazdaság az országosan felhasznált víz felét öntözésre használja el a takarmánynövények mennyiségének fokozása érdekében. Az állati trágya eltakarítása szintén hatalmas mennyiségű vizet igényel. Egyetlen kg hús előállításához összeségében kb. 4000 liter víz kell - ennyit egy hónap alatt fogyaszt egy átlagos család, mosásra, főzésre, fürdésre, stb. együttesen. A húst fogyasztó ember élelmezéséhez szükséges vízfogyasztást 100%-nak véve, a laktovegetárius 3.%-nyi, a csak növényeken élő pedig 8%-nyi víz felhasználását igényli. David Field és Robert Hurst közgazdászok kiszámították, hogy ha az így elpazarolt vizet értékén kellene megfizetni, a legolcsóbb hamburgerhúsnak 70 dollárba (kb. 9,500 Ft-ba) kellene kerülnie. A termelőket azonban szubvencionálják, és a környezet helyreállításáért sem kell nekik fizetniük, a költségek az adófizetőket és a jövő generációt terhelik.

 

A víz földekre juttatása rengeteg villamosenergiát igényel. Oregon, Washington és Idaho államokban a húselőállítással kapcsolatos villamosenergia felhasználás mintegy 17 milliárd kWh évente. Ennyi áram elég lenne ahhoz, hogy az ötven állam másfél minden házában másfél hónapig egyfolytában égessenek minden lámpát. A vízháztartást veszélyeztető és légszennyező erőműveket kellett e célból építeni, miközben az energia biztosítása egyre inkább az egész világ egyik fő problémájává válik.

 

Ötven évvel ezelőtt a trágyát kiszórták a földekre. Ma már az olcsóbb tartás érdekében hatalmas telepeken koncentrálódnak az állatok, s ezekről nem lehet gazdaságosan elhordani a rágyát. Így egyre nagyobb mennyiség kerül közvetlenül vagy áttételesen a vizekbe, és elszennyezi azokat. Svájcban törvény szabályozza az egy területen tartható állatok maximális számát és a trágyakezelés módját, mert már ott tartanak, hogy a nemrég krisztálytiszta hegyi tavakban minden élet kipusztult magas nitráttartalma miatt. Harry J. Webb, a Blair Szarvasmarha-tenyésztő Társaság elnöke mondja: "Egy tehén annyi ürüléket termel, mint 16 ember. 20.000 álattal a karámjainkban a hulladékkezelés akkora gondjával állunk szemben, mint egy 320.000 lakosú város."

 

Az intenzív földművelés a nehézgépek használatával és műtrágyázással meggyorsítja a föld erózióját. A műtrágya nem képes minden összetevőt visszavinni a talajba, így az lassan elveszti termőképességét. A felső termőréteg évente egy lakosra számítva 30 tonnával csökken, és ez 85%-ban az állattenyésztéssel áll összefüggésben.

 

1960-ban, amikor az Egyesült Államok először importált marhahúst, Közép-Amerikában 330.000 négyzetkilométernyi érintetlen őserdő volt. 25 év alatt, az erdőírtás olyan méretet öltött, hogy már csak 80.000 négyzetkilométer maradt meg. Ha ebben a tempóban folytatódik az erdőirtás, negyven év múlva egy fa sem marad azon a talajon. Mérhetetlen áldozat révén végül is olcsó hamburgert kaphat az emberiség. 


A Cornell Intézet tudósai szerint, minden ember, aki áttér tisztán növényi étrendre, évente fél hektár erdőt menthet meg. Az erdők, mezők pusztulása miatt egyre több faj hal ki: ma már oda jutottunk, hogy évente ezer - és ha folytatódik a jelenlegi tendencia, a következő évtizedekben egymillió faj kipusztulásával kell számolnunk.

 

A húsfogyasztás nem jó üzlet az emberiség számára.

 

John Robbins a Diet for a New america című könyvében így jellemzi ezt:

 

"Képzeld el, hogy ezer dollárt beteszel egy bankba. Egy év múlva nagy várakozással mész vissza, hogy kamatostól felvedd a pénzt. Ám a pénztáros csupán száz dollárt ad át neked, és közli, ennyi jár összesen. A többi elveszett. Nem hogy kamatot nem kapsz, de még a befektetés 90%-a is odalett.

 

Az Overseas Development Council becslése szerint, ha az USA 10%-a visszafogná húsfogyasztását, 12 millió tonna gabona szabadulna fel évente emberi élelem céljára. Ez önmagában elegendő lenne arra, hogy megmentsék azt a 60 millió embert, aki éhenhal minden évben. A fejlődő országok magas csecsemő- és gyermekhalandóságának fő oka az alultápláltság. Guatemalában például az 5 éven aluli gyermekek 75%-a alultáplált, Guatemala mégis évi 18 millió tonna marhahúst exportál az USA-ba. Az éhezés a társadalom betegsége, melynek fő oka a Föld eltartóképességének igazságtalan, rossz hatékonyságú és pocsékoló kezelése. Frances More Lappe bebizonyította annak a hiedelemnek a tarthatatlanságát, hogy az éhezés oka a túl kevés rendelkezésre álló élelmiszer lenne, amikor rámutatott: csak Amerikában takarmányozásra megterem annyi gabona, hogy a világ minden embere számára jutna belőle két szelet kenyérre elegendő.

 

A Brundtland-jelentés szerint a Föld lakossága a következő 35-40 év alatt legalábbis megkétszereződik.

 

-5-milliárddal nő, de az is lehet, hogy 14 milliárddal, ha a fejlődőknél megmarad a mai szaporodási ütem. Ez a népesség a mainak a háromszorosát fogja fogyasztani, és megötszörözi a mezőgazdasági tevékenységet. Ugyanakkor a mezőgazdaság - a mai szisztémával - elérte a teljesítőképességének határát. Gábor Dzsingiszé a holland kormány magyar származású mezőgazdasági államtitkára nyilatkozta: "Az intenzív mezőgazdasáfg elérte azt a szintet, amit már nem lehet fokozni. A környezet és természet az egyensúlyának határáig jutott." Amíg a világ gabonatermelése 1950 és 1985 között 2,5-szeresére nőtt, 1985 óta stagnál, míg a népesség növekedése miatt az élelmiszertermelés 7,5%-kal csökkent. A harmadik világ országain élelmiszersegélyekkel és pénzzel szokta ksegíteni, de úgy tűnik éppen csak annyira, hogy a jelen status quo fenntartható legyen. A helyzet megoldásához politikai döntés hiányzik, nem a pénz. A fejlődő országokban egy évtized alatt 100 millió gyermek pusztul el értelmetlenül. A segélyként kapott tápszeren nevelt gyerekek könnyebben megbetegszenek, és 25-ször nagyobb az esélyük a pusztulásra, mint az anyatejen nevelkedőknek. Egyes számítások szerint egy gyermekvédő program teljes költsége 2,5 milliárd dollár lenne egy évre. Ennyi a Közös Piac öt heti agrár-szubvenciójának összege, amit a farmerek támogatásaként fizetnek ki, hogy azok marhahús-hegyeket és tejtavakat termeljenek.

 

Az ördögi kör átvágása.

 

Mindezek a tények azt mutatják, ördögi körben vagyunk: a húsevés kultusza közvetve éhínséget teremt a robbanásszerűen gyarapodó új nemzedék pedig - hogy húsfogyasztási vágyát csillapíthassa - fokozni fogja a természet általunk megkezdett kirablását. De az is lehet, hogy egyszerűbben intézik majd a dolgot, és a nyugati társadalmak felhalmozott gazdagságát rabolják el, pusztulását okozva annak. A világ történetére visszapillantva, nem lehetünk olyan vakok, hogy ezt lehetetlennek tartsuk.

 

Nyugati kultúránk egyik erénye a tudományos igényű összegzés, adatgyűjtés, de annál kevésbé az ismereteknek össztársadalmi szempontból (tehát nem csak üzletileg) eredményes hasznosítása.

 

Hogy ne így legyen, meg kellene szívlelnünk azt a bölcs mondást, miszerint az embernek magán kell változtatnia úgy, hogy minden cselekedetével harmóniában legyen a természettel. Az adatgyűjtés, az állapot regisztrálása nem egyenlő a bölcsességgel.

 

Bölcsekké kell válnunk, mert modern technológiával ugyan, de még mindig magunk alatt fűrészeljük a fa ágát.

Forrás: www.vegetarianus.hu