Biochef.hu
Főoldal Ételrendelés Ételrendelés Biobolt Tudásbázis Kérdez-felelek Receptek
MI a baj a húsevéssel
A táplálkozás módja, melyet mindenki magától értetődően meglévő szokásai alapján folytat - és háziasszonyok számára való, nem túl fontos dolognak tart - döntő befolyással van az emberiség jövőjére.
 
A világ lakosságának mintegy 90%-a vegyes táplálkozású, vagyis a létfenntartásához szükséges tápanyag jelentős részét állati húsból, zsírból, tojásból, stb. szerzi meg. A legújabb tudományos elemzések azt mutatják, hogy az állati termékek fogyasztására alapuló táplálkozás mellett a Föld az eltartóképessége határára érkezett, és ha nem következik be változás, emberek milliárdjai fognak éhenhalni a következő évtizedekben. A fő ok a következő: húsfehérje előállításához 6-15-ször annyi mezőgazdasági terület kell, mint az ugyanannyi növényi fehérjéhez, és a termőterületet ma már nem lehet jelentősen növelni. Meg fogjuk részletesen vizsgálni, mit jelent ez, és milyen másodlagos hatások jelentkeznek, melyek végülis a környezet rombolásához és a szegénység növekedéséhez vezetnek.
 
A létfontosságú táplálékok felhasználási hatásfokát jól jellemzi az egységnyi fehérje beviteléhez felhasznált energia aránya. A vágóállatok növényeken élnek, lényegében ugyanazokon a növényeken, mint amiket az ember közvetlenül is fogyaszt, és amelyek egyedüli táplálékai is lehetnének. A növényi fehérjének állati fehérjévé alakítása nagy veszteséggel jár. A kérdést Magyarországon még nem kutatják, ezért adataink főleg USA-beli statisztikákból és kutatási eredményekből származnak, de a világ minden táján hasonló számokkal találkozhatnánk.
 
A legrosszabb hatásfokkal a bárány dolgozza fel a fehérjét: 16,5 növényi fehérjéből - s ez tízszer annyi növényi tömeget is jelenthet - mindössze 1 kg húsfehérje keletkezik. A legnagyobb tömegben fogyasztott marha- és sertéshús alacsony eredményességgel értékesíti a bevitt fehérjét.
 
Ez azt jelenti, hogy amíg a húst fogyasztó ember egy éves élelmét 1,5 hektár földről lehet biztosítani, addig a laktovegetáriánust 0,2-0,4 hektár, míg a csak növényeken élőt 0,06-0,1 hektár is el tud tartani. Más szavakkal: az a darab föld, amely akár 20 vegetáriánust táplálhat, csak1 vegyes táplálkozásút tud ellátni élelemmel.
 
A világ marhaállománya egyedül annyi növényt fogyaszt évente, mint amennyi 8,7 milliárd kalóriaszükségletét fedezné. - A jelenlegi népesség majd kétszeresét. Az USA mezőgazdasági minisztériumának jelentése szerint 1 hektáron 22,5 tonna burgonya teremhet meg, de ha ezen a földön takarmányt termesztenek marhák számára, úgy 80 kg húst képesek előállítani.
 
Ha az élelmiszerek előállítási költségeit nézzük, talán még szembetűnőbb a különbség. Gazdasági szempontból a nem vegetáriánus étkezés tragikus helyzetet idéz elő. A gabona takarmányként való felhasználásával nemcsak a benne levő fehérjének veszítjük el 90%-át, de pocsékba megy a kalóriaérték 96%-a, valamint a rost és szénhidrát tartalom 100%-a is. Németországban a termelt gabona 8%-a jut emberi fogyasztásra, 92%-a takarmány. Az USA-ban 1950-től 1970-ig a gabonatermés 50%-kal nőtt, de takarmányként használják fel az emberi fogyasztásra alkalmas kukorica, árpa, zab és szója 85%-át, ráadásul a kenyérbúza felét is állatokkal etetik fel.
 
A Húsevés
  • Környezetpusztító
  • Gazdaságtalan
  • Egészségtelen
  • Erkölcstelen
  • Erőszakos
 
A húsfogyasztás, a hús előállítása sokszorosába kerül az ugyanolyan értékű növényi táplálék előállításának. A fehérjekonverzió grafikonjából azonban kitűnik, hogy a csirkehús előállítása meglepően alacsony növényi-fehérje felhasználással jár.
Egyes szakértők szerint - akik főleg a húsipar érdekeit védik -, a tömegesen tenyésztett szárnyasok megoldást jelenthetnek az élelmiszerhiány problémájára, és így talán még a húsevés szokásáról sem kellene lemondanunk.
 
"Tény, hogy a csirke olcsóbban állítható elő, mint a többi hús, de az egészséges tyúkhús jelszava mégis csupán reklámfogás. Az igaz, hogy a szárnyasok más húsoknál jobban emészthetők, de az intenzív tartás miatt molekuláris és szöveti szinten degenerált fehérjestruktúra jött létre, amely nem ugyanaz, mint a természetesen, de drágán nevelt csirkéé. Ez az elváltozás a fogyasztóban lassú szervi degenerációt okoz, azaz megbetegít, és például rák, magas vérnyomás, izületi bántalmak stb. kifejlődéséhez vezethet.


A helyes irányvonal az lenne, ha a fotoszintézis által természetesen hasznosuló energia felhasználási fokát növelnénk, vagyis a növények újabb alkalmazásait kutatnánk. Ilyen törekvés már van a mai élelmezéstudományban, és nyugodtan állíthatjuk, hogy van alapja a tudományos és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő táplálkozási kultúra bevezetésének."



A két világháború között, a mai értelemben vett nagyvárosok létrejöttével, a tömegigények kielégítésére hozták létre az ún. húsgyárakat. Ezekben a termelés csak intenzíven folytatható gazdaságosan, és így ugrásszerűen megnőtt a takarmányok iránti igény, ez pedig a kemikáliák növekvő felhasználását követelte meg a mezőgazdaságban. A csirkék ún. szisztematikus etetését a háború után kezdték alkalmazni. Míg a 40-es években 4,7 kg takarmányfehérjével állítottak elő 1kg húst, a 80-as években már 2,2 kg is elegendő volt. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy genetikailag manipulált fajtákat, hibrideket tenyésztettek ki, melyeket premixekkel (mesterséges vitamin- és ásványkeverékkel) táplálnak és hormonokkal kezelnek.
 

A szárnyasoknál tehát sikerült a fehérjekonverziót egy majdnem elfogadható szintre hozni, de ennek is súlyos ára van: a fogyasztók "műanyag-húst" kapnak, amely ugyan nem zsíros, de korántsem egészséges. Az intenzív tenyésztési módszerek miatt kiszórt és megetetett, fertőtlenítésre és csomagolásra használt vegyszerek és műanyagok garmadája, és a meg növekedett víz- és energiafogyasztás következményei pedig a környezetet terhelik. Az elrontott természetért még nincs kifizetve a számla, azt nekünk és utódainknak kell majd kiegyenlíteniük.
 
A világméretű húsfogyasztás - az orvosilag bizonyított egészségkárosító jellegén túl:
- a természet egyensúlyát és a gazdaság biztonságát veszélyeztető hatásokkal jár:
- kémiai terheléssel, mert a termelést mennyiségben már csak vegyszerekkel lehet fokozni
- vízszennyezéssel, a mezőgazdaság kemizálása és az állati trágyák vízfertőző hatása miatt
- az édesvízkészletek kiszákmányolásával, a hústermelés rendkívüli vízigénye miatt
- a termőföldek pusztulásával, sivatagosodással, mert az intenzifikált termelési rendszerek kizsigerelik a földet
- az erdők pusztulásával, mert kivágják a fákat, hogy valahogy növeljék a termőterületet
- fajok tűnnek el az erdők és mezők pusztulása miatt.
 
A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tízezernyi különféle vegyszert használnak, melyek felhalmozódnak az élelmiszerekben.
 
Cornellussennek egy 1969-es vizsgálata megállapította, hogy a vegyszermaradványok mértéke burgonyában, répában, gabonában 0,003-0,008 ppm, gyümölcsökben, leveles zöldségekben, olajokban 0,027-0,041 ppm, tejtermékekben 0,112 ppm, míg a húsban, halban és szárnyasokban 0,281 ppm, az előbbieknek átlagosan tízszerese.
 
A hús a legdrágább táplálékforrás, amelynek árát meg kell fizetnünk a magas termelési költségekben, de az egészségünkkel is. A hústermelés azonban magát a természetet is közvetlenül veszélyezteti és hozzájárul a világ szegénységi gondjai fokozásához.
 
Az amerikai mezőgazdaság az országosan felhasznált víz felét öntözésre használja el a takarmánynövények mennyiségének fokozása érdekében. Az állati trágya eltakarítása szintén hatalmas mennyiségű vizet igényel. Egyetlen kg hús előállításához összeségében kb. 4000 liter víz kell - ennyit egy hónap alatt fogyaszt egy átlagos család, mosásra, főzésre, fürdésre, stb. együttesen. A húst fogyasztó ember élelmezéséhez szükséges vízfogyasztást 100%-nak véve, a laktovegetárius 3.%-nyi, a csak növényeken élő pedig 8%-nyi víz felhasználását igényli. David Field és Robert Hurst közgazdászok kiszámították, hogy ha az így elpazarolt vizet értékén kellene megfizetni, a legolcsóbb hamburgerhúsnak 70 dollárba (kb. 9,500 Ft-ba) kellene kerülnie. A termelőket azonban szubvencionálják, és a környezet helyreállításáért sem kell nekik fizetniük, a költségek az adófizetőket és a jövő generációt terhelik.
 
A víz földekre juttatása rengeteg villamosenergiát igényel. Oregon, Washington és Idaho államokban a húselőállítással kapcsolatos villamosenergia felhasználás mintegy 17 milliárd kWh évente. Ennyi áram elég lenne ahhoz, hogy az ötven állam másfél minden házában másfél hónapig egyfolytában égessenek minden lámpát. A vízháztartást veszélyeztető és légszennyező erőműveket kellett e célból építeni, miközben az energia biztosítása egyre inkább az egész világ egyik fő problémájává válik.
 
Ötven évvel ezelőtt a trágyát kiszórták a földekre. Ma már az olcsóbb tartás érdekében hatalmas telepeken koncentrálódnak az állatok, s ezekről nem lehet gazdaságosan elhordani a rágyát. Így egyre nagyobb mennyiség kerül közvetlenül vagy áttételesen a vizekbe, és elszennyezi azokat. Svájcban törvény szabályozza az egy területen tartható állatok maximális számát és a trágyakezelés módját, mert már ott tartanak, hogy a nemrég krisztálytiszta hegyi tavakban minden élet kipusztult magas nitráttartalma miatt. Harry J. Webb, a Blair Szarvasmarha-tenyésztő Társaság elnöke mondja: "Egy tehén annyi ürüléket termel, mint 16 ember. 20.000 álattal a karámjainkban a hulladékkezelés akkora gondjával állunk szemben, mint egy 320.000 lakosú város."
 
Az intenzív földművelés a nehézgépek használatával és műtrágyázással meggyorsítja a föld erózióját. A műtrágya nem képes minden összetevőt visszavinni a talajba, így az lassan elveszti termőképességét. A felső termőréteg évente egy lakosra számítva 30 tonnával csökken, és ez 85%-ban az állattenyésztéssel áll összefüggésben.
 
1960-ban, amikor az Egyesült Államok először importált marhahúst, Közép-Amerikában 330.000 négyzetkilométernyi érintetlen őserdő volt. 25 év alatt, az erdőírtás olyan méretet öltött, hogy már csak 80.000 négyzetkilométer maradt meg. Ha ebben a tempóban folytatódik az erdőirtás, negyven év múlva egy fa sem marad azon a talajon. Mérhetetlen áldozat révén végül is olcsó hamburgert kaphat az emberiség. 


A Cornell Intézet tudósai szerint, minden ember, aki áttér tisztán növényi étrendre, évente fél hektár erdőt menthet meg. Az erdők, mezők pusztulása miatt egyre több faj hal ki: ma már oda jutottunk, hogy évente ezer - és ha folytatódik a jelenlegi tendencia, a következő évtizedekben egymillió faj kipusztulásával kell számolnunk.
 
A húsfogyasztás nem jó üzlet az emberiség számára.
 
John Robbins a Diet for a New america című könyvében így jellemzi ezt:
 
"Képzeld el, hogy ezer dollárt beteszel egy bankba. Egy év múlva nagy várakozással mész vissza, hogy kamatostól felvedd a pénzt. Ám a pénztáros csupán száz dollárt ad át neked, és közli, ennyi jár összesen. A többi elveszett. Nem hogy kamatot nem kapsz, de még a befektetés 90%-a is odalett.
 
Az Overseas Development Council becslése szerint, ha az USA 10%-a visszafogná húsfogyasztását, 12 millió tonna gabona szabadulna fel évente emberi élelem céljára. Ez önmagában elegendő lenne arra, hogy megmentsék azt a 60 millió embert, aki éhenhal minden évben. A fejlődő országok magas csecsemő- és gyermekhalandóságának fő oka az alultápláltság. Guatemalában például az 5 éven aluli gyermekek 75%-a alultáplált, Guatemala mégis évi 18 millió tonna marhahúst exportál az USA-ba. Az éhezés a társadalom betegsége, melynek fő oka a Föld eltartóképességének igazságtalan, rossz hatékonyságú és pocsékoló kezelése. Frances More Lappe bebizonyította annak a hiedelemnek a tarthatatlanságát, hogy az éhezés oka a túl kevés rendelkezésre álló élelmiszer lenne, amikor rámutatott: csak Amerikában takarmányozásra megterem annyi gabona, hogy a világ minden embere számára jutna belőle két szelet kenyérre elegendő.
 
A Brundtland-jelentés szerint a Föld lakossága a következő 35-40 év alatt legalábbis megkétszereződik.
 
-5-milliárddal nő, de az is lehet, hogy 14 milliárddal, ha a fejlődőknél megmarad a mai szaporodási ütem. Ez a népesség a mainak a háromszorosát fogja fogyasztani, és megötszörözi a mezőgazdasági tevékenységet. Ugyanakkor a mezőgazdaság - a mai szisztémával - elérte a teljesítőképességének határát. Gábor Dzsingiszé a holland kormány magyar származású mezőgazdasági államtitkára nyilatkozta: "Az intenzív mezőgazdasáfg elérte azt a szintet, amit már nem lehet fokozni. A környezet és természet az egyensúlyának határáig jutott." Amíg a világ gabonatermelése 1950 és 1985 között 2,5-szeresére nőtt, 1985 óta stagnál, míg a népesség növekedése miatt az élelmiszertermelés 7,5%-kal csökkent. A harmadik világ országain élelmiszersegélyekkel és pénzzel szokta ksegíteni, de úgy tűnik éppen csak annyira, hogy a jelen status quo fenntartható legyen. A helyzet megoldásához politikai döntés hiányzik, nem a pénz. A fejlődő országokban egy évtized alatt 100 millió gyermek pusztul el értelmetlenül. A segélyként kapott tápszeren nevelt gyerekek könnyebben megbetegszenek, és 25-ször nagyobb az esélyük a pusztulásra, mint az anyatejen nevelkedőknek. Egyes számítások szerint egy gyermekvédő program teljes költsége 2,5 milliárd dollár lenne egy évre. Ennyi a Közös Piac öt heti agrár-szubvenciójának összege, amit a farmerek támogatásaként fizetnek ki, hogy azok marhahús-hegyeket és tejtavakat termeljenek.
 
Az ördögi kör átvágása.
 
Mindezek a tények azt mutatják, ördögi körben vagyunk: a húsevés kultusza közvetve éhínséget teremt a robbanásszerűen gyarapodó új nemzedék pedig - hogy húsfogyasztási vágyát csillapíthassa - fokozni fogja a természet általunk megkezdett kirablását. De az is lehet, hogy egyszerűbben intézik majd a dolgot, és a nyugati társadalmak felhalmozott gazdagságát rabolják el, pusztulását okozva annak. A világ történetére visszapillantva, nem lehetünk olyan vakok, hogy ezt lehetetlennek tartsuk.
 
Nyugati kultúránk egyik erénye a tudományos igényű összegzés, adatgyűjtés, de annál kevésbé az ismereteknek össztársadalmi szempontból (tehát nem csak üzletileg) eredményes hasznosítása.
 
Hogy ne így legyen, meg kellene szívlelnünk azt a bölcs mondást, miszerint az embernek magán kell változtatnia úgy, hogy minden cselekedetével harmóniában legyen a természettel. Az adatgyűjtés, az állapot regisztrálása nem egyenlő a bölcsességgel.
 
Bölcsekké kell válnunk, mert modern technológiával ugyan, de még mindig magunk alatt fűrészeljük a fa ágát.

Forrás: www.vegetarianus.hu


Lemondana ön a rántott húsról, hogy megmentse a Földet?
Amerikai környezetvédők - ENSZ adatokra hivatkozva - azt mondják: a húsevés jobban hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az összes autó, kamion, repülő és hajó üvegházi gázkibocsátása együttvéve. Szerintük a vegetáriánusok az igazán etikus, környezettudatos polgárok, nem pedig az olyan húsevő képmutatók, mint a környezetvédővé vált Al Gore volt amerikai alelnök. De kik a világ legetikátlanabbjai a húsevők mellett?
 
Húsevők, terepjáróval közlekedők, gyakran repülők, kádfürdőt vevők és vízcsapot folyatók, fűtve szellőztetők és spanyol importparadicsomot evők - a környezetvédők szerint ők azok, akik leginkább tehetnek a globális felmelegedésről, vagy legalábbis ők azok, akiket láthatólag a legkevésbé sem zavar a klímaváltozás. Az etikátlanok toplistáját évekig a nagyfogyasztású "városi terepjárókkal" közlekedők és a gyakran repülőgéppel utazók vezették.
 
Egy amerikai szervezet azonban most a húsevőket akarja pellengérre állítani: azt állítják - egyebek mellett egy ENSZ-tanulmányra hivatkozva - hogy a húsevőket kiszolgáló mezőgazdasági állattartás több üvegházi gázt bocsát ki, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve. Szerintük, ha valaki környezetvédőnek tartja magát, először hagy fel a pörkölt-, és hamburgerevéssel, és csak azután pattan biciklire.
 
Tényleg le kell mondani a húsevésről a Föld megmentéséért, vagy ez is csak egy újabb utópia, mint azt a környezetvédőket bíráló Václav Klaus cseh elnök vélte. Kék, nem zöld bolygó című könyvében azt írta, hogy a "környezetvédők viszonya a természethez hasonló a marxisták gazdasági szabályokhoz való viszonyához: a világ fejlődésének globális megtervezésével akarják felváltani az emberiség és a világ spontán, szabad evolúcióját".
 
A környezettudatosság azonban egyre meghatározóbbá válik az iparilag fejlett országokban. Brit magazinok és újságok tanácsokat adnak olvasóiknak, hogy etikus-e új mosógépet venniük, mit csináljanak, ha a környezetbarát vécétisztító nem tisztítja a vécét, és hogy miként lehet a saját kertjüket - a természet és nyugalom eme brit szimbólumát - környezetbaráttá tenni. Az [origo] összeállításából megtudhatja, hogy kik a Föld - környezetvédelmi szempontból - legetikátlanabb lakói és mit tehet ön, hogy ne tartozzon közéjük.
 
A húsevők
Több nemzetközi tanulmány és környezetvédő szervezet szerint is az etikátlanok csúcsragadozói. Az amerikai PETA (emberek az állatokkal való etikus bánásmódért) azzal vádolja a húsevőket és elsősorban az őket kiszolgáló húsipart, hogy ők a fő okozói a globális felmelegedésnek. Egy 2006-os ENSZ FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet) tanulmányra hivatkoznak, amely szerint az állattartás az üvegházi gázkibocsátás 18 százalékáért felelős, és ez több mint az összes közlekedési eszköz - autók, kamionok, repülők, hajók - szén-dioxidra átszámított szennyezése együttvéve.
 
A PETA új kampányának központi eleme lesz a rántott csirkét rágó, pocakos volt amerikai alelnökből környezetvédővé lett, Al Gore-t ábrázoló poszter. Azért támadják, mert állítólag eddig nem volt hajlandó a húsipar klímaváltozásban játszott szerepét megvitatni. "Nem beszélhet valaki a globális felmelegedés miatti aggályairól miközben csirkecombot rág" - mondta Ingrid E. Newkirk, a PETA elnöke. "Gore figyelmen kívül hagyja azt a tudományosan ismert tényt: nem létezik olyan, hogy húsevő környezetvédő, mert a húsevés a fő bűnös" - tette hozzá.
 
A PETA és egy másik amerikai szervezet, a The Humane Society (HSUS) hivatkozik még a University of Chicago 2005-ös tanulmányára, amely szerint a vegetáriánus étrendre való áttérés többet ér a globális felmelegedés ellen, mint a nagyfogyasztású autók lecserélése hibrid meghajtásúakra. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet is úgy véli, hogy a húsevés csökkentése segít a klímaváltozás lelassításában. "Minden kiló hús előállítása 3-4 kilogramm szén-dioxid kibocsátásnak megfelelő metán és kén-dioxid szennyezéssel jár" - állítja a szervezet.
 
"Melyik járul hozzá inkább a globális felmelegedéshez? Nem az, amelyik autót indít"
 
A fő érvük a húsevés ellen, hogy a takarmányhoz szükséges trágya előállítása nagyon energiaigényes; a legeltetéshez jelentős méretű erdőket, és őserdőket kell kivágni, és a szarvasmarha kérődzés az emberi tevékenység által generált metángáz kibocsátás 37 százalékáért felelős. Az ENSZ szerint a metán 23-szor jobban járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint a szén-dioxid.
 
A gyakran repülők
Ha gyakran utazik repülővel, nem érdemes elégedetten hátradőlnie ülésében, hogy ismét vegetáriánus menüt rendelt, mert aki repül, aktívan hozzájárul a globális felmelegedéshez. Egy utas a Budapest-London közötti oda-vissza repülőúttal 340 kilogramm szén-dioxiddal terheli a légkört, a Climate Care számításai szerint, míg az éves fejenkénti határértéket 1,3 tonnában állapították meg ahhoz, hogy 2 Celsius foknál ne melegedjen jobban az átlaghőmérséklet 2050-ig.
 
A környezetvédők azt kifogásolják, hogy a repülőgépek környezetszennyező kerozint égetnek - ami adómentes, tehát a szennyezésért sem fizetnek - és a kondenzcsíkokra kicsapódó párának nagyon nagy az üvegházhatása. A repülés jelenleg az emberi tevékenységből adódó szén-dioxid-kibocsátás 4 százalékáért felelős, de az iparág becslései szerint 2050-ben háromszor annyian utaznak majd repülővel, mint ma.
 
A repülést védelmezők szerint azonban ez még mindig kevésbé szennyező, mint az autók, vagy a háztartások energiapazarlása. Az olyan új fejlesztésű, környezetkímélőnek mondott gépekre mutogatnak, mint a Boeing 787 "Dreamliner", vagy az Airbus A380, ami a gyártó szerint utasonként csak 3 liter üzemanyagot fogyaszt 100 kilométeren.
 
Az etikus utazó azonban minimálisra csökkenti a repülővel megtett utazásainak számát, ha teheti inkább vonattal megy, vagy egyáltalán nem. Brit adatok szerint a légiforgalom drámai növekedését ugyanis éppen az okozza, hogy jelentősen olcsóbb lett a repülés. Sokan így csak azért ülnek repülőre, és töltik hétvégéiket a kontinens más részén, mert nem tudnak ellenállni az olcsó ajánlatoknak. Az internet korában - érvelnek az etikus életmód hívei - az üzleti utazások is jelentősen racionalizálhatók.
 
Terepjárókkal járók
A nagyfogyasztású terepjárók már évek óta dobogós helyen állnak az etikátlan életmód képzeletbeli toplistáján. A városi légszennyezés ellen küzdők számára pedig továbbra is első számú közellenségnek számítanak a környezetszennyező, nagy helyet foglaló, és sokszor az utakat is jobban rongáló járművek tulajdonosai. A terepjárók nagyobb fogyasztásúak, és így több szén-dioxidot bocsátanak ki - érvelnek a környezetvédők.
 
A közlekedési szektor szén-dioxid kibocsátása nő a leggyorsabban a világon, és ebből a terepjárók az átlagnál jobban kiveszik részüket. Az Alliance Against Urban 4x4 (a városi terepjáró ellenes szövetség) adatai szerint, ha valaki egy évig terepjárót vezet alacsony fogyasztású autó helyett, azzal több energiát pazarol, mintha 7 évig nyitva hagyná a hűtőszekrénye ajtaját, vagy 32 évre bekapcsolva felejtené a tévéjét, vagy a fürdőszobájában 34 évig - megállás nélkül - égetné a villanyt.
 
Az energiapazarlók
Szinte mindenki az energiapazarlók táborába tartozik, akár vegetáriánus, akár biciklivel jár. Van, aki csak régi, nagy fogyasztású hűtőszekrénye miatt, van, aki égve hagyja a villanyt, vagy szellőztetés közben is bekapcsolva hagyja a fűtést telente, netán egy átlagosan rosszul szigetelt lakásban lakik. Az Európai Unió 2001-es adatai szerint a háztatások felelnek a szén-dioxid-kibocsátás közel 15 százalékáért, de az összes üvegházi gázkibocsátásból ennél jóval nagyobb szeletet hasítanak ki, mert az áramfogyasztás egyharmada a háztartásokban keletkezik.
 
A Greenpeace szerint az is energiapazarlónak számít, aki a konnektorban hagyja mobiltelefon-töltőjét, kikapcsolt tévéjét, számítógépét, vagy más elektronikai berendezését áram alatt - standby üzemmódban - hagyja. Ha valaki ügyel, hogy feleslegesen ne hagyjon égve lámpát, nem csak a villanyszámlán spórol, de már tett valamit a klímaváltozás ellen. Ennél sokkal jobb, mondják a környezetvédők, ha energiatakarékos izzókat vásárol a hagyományos égők helyett, amelyet - a tervek szerint - az Európai Unióban egyébként is fokozatosan kivonnak majd a forgalomból.
 
Az igazán etikus ember azonban a konyhában is odafigyel a klímaváltozásra. Kevesebb vízben főzi a tojást, fedőt használ, vagy kuktát. Akinek elektromos tűzhelye és sütője van, már a főzés vége előtt kikapcsolhatja a lapokat, és ezzel a főzést környezetbarát módon fejezi be. Az etikátlan ember azonban az elektromos tűzhelyen forral vizet, a gyorsabb vízforraló helyett, és a tűzhely közelébe, vagy napos helyre teszi hűtőszekrényét. A Greenpeace adatai szerint a háztartási eszközök lecserélése is csodákat művelhet: egy 1993-ban készült hűtőszekrény például kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy ma kapható.
 
A távolsági élelmiszereket fogyasztók
Megnyugodhat-e az, aki leszokott a húsevésről, keveset repül, nem, vagy csak kisfogyasztású kocsit vezet, és nem pazarol energiát? Az etikátlanság vádjának réme ekkor is fenyegeti. Elég, ha benéz alacsony energiafogyasztású, árnyas hűtőszekrényébe, biztosan talál olyan élelmiszert, amely a klímaváltozásért aggódók egyik legújabb ellensége: a távolsági élelmiszer. Azok a zöldségek, gyümölcsök, halak, húsok és késztermékek, amelyeket távoli országokból importálnak.
 
A klímaváltozásért aggódók azt mondják, hogy nem kell Spanyolországból paradicsomot, Új-Zélandról almát, vagy Kenyából petrezselymet szállítani Európába, ha itt is megterem. A távolról ideszállított élelmiszerek ugyanis gyakran repülővel, hajón, és kamionokban utazzák körbe a Földet, jelentősen - és az etikusan élők szerint feleslegesen - terhelve a környezetet. Az etikusan élők így igyekeznek csak a máshonnan nem beszerezhető élelmiszereknél választani külföldi terméket, de mint egy környezetvédő az [origo]-nak elmondta, a "keményvonalasok ezért nem esznek csokit, kivit, vagy déligyümölcsöket sem".
 
Az etikus életvitel azonban sokszor nehéz dilemma elé állítja a legjobb szándékú környezettudatos polgárt is. Például az igazságos kereskedelemért küzdők szerint az afrikai mezőgazdasági termékek vásárlása segíti a fejlődő országokat, és az ott élő szegények számára az így eladott termények jelentik az egyetlen bevételi forrást. Az elefántcsontparti ananász fogyasztásával segítjük Afrikát, de etikusan járunk-e el, ha ezzel közben a globális felmelegedést gyorsítjuk?
 
Itent